Dosztojevszkij: Sztyepancsikovo és lakosai epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az e-Könyvből:
- Csillapodjon le, - mondtam neki könyörögve - még minden jóra fordul, majd meglátja... Mi lelte, Jevgráfovna Násztászja?
- Nem... nem tudom, mi bajom - felelte lihegve és öntudatlanul a kezemet szorongatta. - Mondja meg neki...
E pillanatban a jobb oldali ajtó mögül zaj hallatszott. Násztyenyka eleresztette a kezemet és ijedten, mondanivalóját be nem fejezve felszaladt a lépcsőn.
Az egész társaságot, t. i. nagybátyámat, Bachcsejevet és Mizincsikovot együtt találtam a hátsó udvaron, az istállóknál. Bachcsejev kocsijába friss lovakat fogtak. Minden készen volt az indulásra, csak engem vártak.
- Végre itt van ő is! - kiáltotta a nagybátyám, amint meglátott. - Hallottad a hírét, édes öcsém? - tette hozzá, arcán valami különös kifejezéssel.
Tekintetében, hangjában és mozdulataiban ijedtség, fejvesztettség, de egyúttal mintha valami reménykedés is lett volna. Tudatában volt annak, hogy sorsában nagy fordulat történt.
Mindjárt beavattak az eset részleteibe is. Bachcsejev úrnak rossz éjszakája volt és hajnalban elindult hazulról, hogy ott lehessen a reggeli misén a kolostorban, amely vagy öt versztnyire volt az ő falujától. Ott, ahol az országútról le kellett térni a kolostor felé, egyszerre csak egy vágtatva rohanó taramtaszt pillantott meg, a taramtaszon pedig Ivánovna Tátjánát és Obnoszkint. A siránkozó és szinte ijedt Ivánovna Tátjána felsikoltott és karjait Bachcsejev úr felé nyújtotta, mintha a védelmét kérte volna - legalább is a Bachcsejev úr elbeszéléséből erre lehetett gondolni. “Az pedig, az a kurta szakállas gazember, - tette hozzá, - meredten ül, azt sem tudja: él-e, hal-e, elbújik; csakhogy hiábavaló minden, pajtáskám, én előlem el nem bújsz”. Nem vesztegette hiába az időt, Alekszejevics Sztyepán visszafordíttatta a kocsiját az országútra, aztán idehajtatott Sztyepancsikovóba, felköltötte a nagybátyámat, Mizincsikovot és a végén engemet. Elhatároztuk, hogy azonnal nekiindulunk a hajszának.
- Csillapodjon le, - mondtam neki könyörögve - még minden jóra fordul, majd meglátja... Mi lelte, Jevgráfovna Násztászja?
- Nem... nem tudom, mi bajom - felelte lihegve és öntudatlanul a kezemet szorongatta. - Mondja meg neki...
E pillanatban a jobb oldali ajtó mögül zaj hallatszott. Násztyenyka eleresztette a kezemet és ijedten, mondanivalóját be nem fejezve felszaladt a lépcsőn.
Az egész társaságot, t. i. nagybátyámat, Bachcsejevet és Mizincsikovot együtt találtam a hátsó udvaron, az istállóknál. Bachcsejev kocsijába friss lovakat fogtak. Minden készen volt az indulásra, csak engem vártak.
- Végre itt van ő is! - kiáltotta a nagybátyám, amint meglátott. - Hallottad a hírét, édes öcsém? - tette hozzá, arcán valami különös kifejezéssel.
Tekintetében, hangjában és mozdulataiban ijedtség, fejvesztettség, de egyúttal mintha valami reménykedés is lett volna. Tudatában volt annak, hogy sorsában nagy fordulat történt.
Mindjárt beavattak az eset részleteibe is. Bachcsejev úrnak rossz éjszakája volt és hajnalban elindult hazulról, hogy ott lehessen a reggeli misén a kolostorban, amely vagy öt versztnyire volt az ő falujától. Ott, ahol az országútról le kellett térni a kolostor felé, egyszerre csak egy vágtatva rohanó taramtaszt pillantott meg, a taramtaszon pedig Ivánovna Tátjánát és Obnoszkint. A siránkozó és szinte ijedt Ivánovna Tátjána felsikoltott és karjait Bachcsejev úr felé nyújtotta, mintha a védelmét kérte volna - legalább is a Bachcsejev úr elbeszéléséből erre lehetett gondolni. “Az pedig, az a kurta szakállas gazember, - tette hozzá, - meredten ül, azt sem tudja: él-e, hal-e, elbújik; csakhogy hiábavaló minden, pajtáskám, én előlem el nem bújsz”. Nem vesztegette hiába az időt, Alekszejevics Sztyepán visszafordíttatta a kocsiját az országútra, aztán idehajtatott Sztyepancsikovóba, felköltötte a nagybátyámat, Mizincsikovot és a végén engemet. Elhatároztuk, hogy azonnal nekiindulunk a hajszának.
Hasonló termékek
1.800 Ft
299 Ft
990 Ft
799 Ft
